Washington, D.C.

Felfedeztem az amerikai haute cuisine, azaz konyhaművészet egy újabb remekét: a kólával lelocsolt vaníliafagylaltot. Ez a bizarr egyveleg tényleg létezik, neve is van (Coke Float), és ami a legrémisztőbb: sze-re-tik! Hogyan készül? Végy egy gombóc vaníliafagyit, öntsd nyakon kólával (vagy bolondítsd gyömbérrel!!), és már kész is a házi vegyifegyver. Odáig, hogy fagyi egy pici kólaízzel, ámen, elfogadom, ízlések és pofonok, egyebek. No de hogy a fagyi után maradt trutyit meginni?! Brrr. Ez ilyen. Ehhez képest a hamburger milkshake-kel már egészen elfogadhatónak tűnik…

Megjegyzés: nem alaptalanul kritizálok, megkóstoltam ezt a fagylalt elleni merényletet. Elvi alapon, udvariasságból tettem.

Minden napra jut valami felfoghatatlan. Ma reggel kinyitom a Washington Postot, címlapsztori: örökre kitiltották a Los Angeles Clippers tulajdonosát az NBA-ből, és az NBA vezetősége Sterlinget a klubja eladására kényszerítheti. És miért? Rasszista kijelentéseket tett a barátnője előtt (“Ne hozz nekem feketéket a Clippers-meccsekre!”), amiről hangfelvétel készült, ami nem túl meglepő módon nyilvánosságra került. Először nem is értettem. Gyanakodtam, hogy valaki így akarja megfúrni ezt az amúgy valóban bunkó milliárdost? Válasz: nem. Ebben az országban nem lehet csak úgy feketézni. Főleg nem egy olyan ligában, ahol a játékosok 76%-a afro-amerikai. A hírre felbolydult az Internet népe, és mindenki, aki számít a profi kosárlabda ligában igyekezett elítélni az esetet, és méltatni a vezetőség példás büntetését. Ki tudja, lehet tényleg működnek így dolgok? 

A hétvégén lehetőségem nyílt megismerni az Egyesült Államok egyik történelmi városát, Pittsburgh-öt. Nem fogok meglepődni, ha mások sem ismerték korábban, számomra sem volt világos, hogy az amerikai Dunaújvárosról (Tiszaújváros, ki mit szeretne idegondolni, a lényeg: a vas és az acél) lesz itt szó. Adott egy valaha prosperáló városka virágzó gazdasággal - és füstölgő kéményekkel. A vas- és acélgyártás a régió legfontosabb városává tette, fejlődött a gazdaság, az ipar, virágzott a kultúra, beindult az egyetemi élet. Aztán, ahogy ez lenni szokott, leáldozott a kohók csillaga. Láthatjuk, nem is kell ehhez Kelet-Európában élni a nagy medve ölelésében, sic! A városka egykori fényéből a koromszínű falak és omladozó gyárkémények maradtak. A pusztulás egy megdöbbentően plasztikus formáját is láthattuk: a Pittsburgh-től 15 percre fekvő Braddock megtestesít mindent, amit egy armageddon után elképzelsz a Földön az utolsó utáni napon. Filmszerű jelenet volt megérkezni ebbe a modern szellemvárosba, ahol az utcán egy lélek sincs, a boltok 95%-a zárva, a várost lepusztult gyárépületek alkotják, a háttérben a domboldalon egy réges-régi vidámpark maradványai emelkednek mintegy mementóként a múltból, és az egyetlen hang, ami megtöri a borús csendet az egy megmaradt gyár monoton zaja. Nem tudom szavakkal, de talán még képekkel sem visszaadni, mennyire letaglozó élmény volt. Ami még szürreálisabbá teszi a dolgot, az megint amolyan “amerikai”. Adott egy polgármester, aki ebből a földi pokolból úgy gondolta, élhető helyet teremt. És nekiállt! Még a Levi’s-t is sikerült megnyerni, hogy szálljon be a város újjáélesztési kampányba.

Mindenki munkája egyformán fontos

#braddockbeautiful - azaz gyönyörű Braddock, állt egy hashtag grafitin a városi könyvtár parkolója alatt. Könyvtár, közösségi tér, falfestések, új játszótér, kiállítások…itt, a világ legeslegvégén. Foganatja nem sok (még), de kitudja, ebben az országban minden, de minden lehet.

Az ország első Carnegie könyvtára

The world is yours - Tiéd a világ

Vidámpark

Tájkép

A Gyár

Azt gondoltad, szar helyen élsz?!

Méghogy Ózd a világ vége. (a következő képek a netről származnak)

Miután kicsit magunkba szálltunk, és megválaszoltuk az ilyenkor felmerülő morális kérdéseket, visszatértünk a civilizációba. Pittsburgh városa újjáéledt, elég annyit mondani, hogy a Google egyik keleti parti főhadi szállása is itt található egy nagyon trendi városrészen. A városka él és virul, ami nagyban köszönhető a várost beszínező kultúrmozgalomnak, bár közel nem olyan nyüzsgő, mint New York, vagy “polírozott”, mint DC. Amolyan élhető város, ami valóban él.

Itt is vannak szép nagy toronyházak és sok-sok szép híd. Híd, ez fontos. A városban és a környékén található alighanem az ország hídjainak 80 %-a. Nem vicc!

Nem látszik rendesen, de ez itt híd a hídban!

Tornyok és víz

Tűzlépcsők és kosz

Elmentünk a campusra is, ami helyesebben fogalmazva egy komplett városrész. A világ legfurcsább egyetemi épületét is itt sikerült felhúzni. Íme!

Ez egy katedrális, ami egyetem. Ahol kvázi a szószéken ülve tanulhatsz a “templomban”, majd beülhetsz egy jugoszláv, csehszlovák (!), román, török vagy magyar szobába az órádra. Ugye, hogy fura?!

Teljes képzavar - Iluska Pittsburgh-ben?!

Majd ezután a legamerikaiabb amerikai dolgot tettük, amit tehettünk egy szombat estén: baseball meccsre mentünk. Nos, annyit mondok, a legizgalmasabb része az eleje, a szünetek és a vége. Minden, ami közötte történik egy amcsi sportokhoz kicsit sem konyító európainak (de a helyiek többségének is) teljességgel felfoghatatlan és követhetetlen. De az atmoszféra, a bulihangulat, a teli stadion és a hotdog élvezhetővé tették a dolgot. Baseball: pipa, de legközelebb egy kicsit dinamikusabb sporteseményre ülök be, az biztos.

És a bizonyítékok:

Összegezve egy szuper hétvégét töltöttünk újból Pennsylvaniában, aminek nagyon örülök. Ez az ország elképzelhetetlenül nagy és sokszínű, ezért hiba volna akár New Yorkkal, Bostonnal, San Franciscóval, Los Angeles-szel vagy DC-vel azonosítani.

Gyűlnek az élmények, és egyre kevésbé tudom, mit válaszoljak, amikor megkérdezik: mit tetszik a legjobban/legkevésbé Amerikában. Talán 1-2 (3-4) hónap múlva. Addig pedig szorgosan folytatom a gyűjtögetést :)

+1 napja