New York,New York
New York,New York
Ilyen volt,ilyen lett :)
Március 29.
Legalábbis az amerikai republikánus sztenderdhez viszonyítva biztosan. A “vétkes” pontok:
Mindezt egy Délkelet-Ázsiával kapcsolatos briefing nyomán, ahol a következő évtized demográfiai kihívásait elemezzük. De ez már túl sok (vö.liberális) volt :)
Ui.: nem mintha meglepődtem volna :)
Polar vortex. Ezt a kifinomult fogalmat használják itt erre az egészen elképesztő jelenségre, ami Washingtonban, és úgy alleszusammen a keleti parton zajlik. 25 éve nem esett ennyi hó, és azóta nem volt olyan tél, amikor 15-ször (a cikk óta, amiben olvastam, már kétszer esett, tehát 17) szakadt volna ránk az égi áldás. És ma reggel újból jött, látott és győzött. Szerencsére annyi engedményt kaptunk, hogy most csak az igazán kitartó hópelyhecskék maradtak talpon (úton-útfélen). Ahhoz éppen elég volt azonban, hogy kellően letörje a kezdődő tavaszi hangulatomat, és mosoly helyett halk sóhajjal haladjak el a nyíldogáló nárciszok mellett. No, de ennyit a szentimentális tavaszvárásról (küldjetek már egy busót vagy kettőt!), inkább röviden leírom, kiket hallgattunk hétfőn, mert arra sose lesz időm, hogy elmeséljem egyesével mindenkinek.
Tehát, a napot David Cohennel kezdtük, aki mióta az eszét tudja, lobbista, vagyis advocate. Nehéz a két szó közötti különbséget megfogalmazni, a csoportban is élénk párbeszéd alakult ki magának a lobbizásnak a moralitásáról. Aki valamilyen cél mellett, amiben hisz, kardoskodik, reprezentál, képvisel, itt talán ő az “advocate”, ha nyelvtanilag fárasztó akarnék lenni, akkor az “ügy véd(ő)je”. Ezzel szemben a lobbista mint munka képvisel egy más valaki számára kedves ügyet. Oké, idáig talán rendben is volnánk, de akkor jön a következő lépcső: a kettő közül ki az, aki manipulál? Mindkét esetben nagyon hasonló kommunikációs eszköztárat használnak. Talán mindkettő? Van-e itt különbség, és mettől-meddig helyes (ha az) befolyásolni másokat? A lobbista gyakorlatilag politikus? És az advocate? Érdekes kérdés, igaz?
Utána az Ashoka szervezetét ismertük meg, akik célkitűzése társadalmi vállalkozók felkutatása, támogatása, és az így megismert megoldások népszerűsítése. Kíváncsi voltam az előadásra, mert titkon bízom benne, hogy az üzleti gondolkodásmód és a közjó nem egymástól fényévekre álló fogalmak. Hát, sajnos ezt a tételt nem sikerült teljes egészében bizonyítani ez esetben. Egy kiválóan működő, és vitathatatlanul jó célokért működő szervezetről beszélünk, de itt is a fő kérdés: a pénz. Honnan jön és hova megy? Elsősorban hatalmas vállalatoktól érkezik, akik kihasználják az Ashoka szaktudását a legjobb társadalmi vállalkozók és projektek kiválasztásában, és így csatornázzák gyakorlatilag ki a saját CSR (vállalatok társadalmi felelősségvállalása) tevékenységüket. Innentől kezdve újra felmerül a kérdés, ki tesz jót, kiért és miért. Nem győzött meg teljesen a modell, főleg, hogy az említett projektpéldákban nem láttam túl sok nóvumot (Magyarországon egy iskola-előkészítő programot díjaztak, ami mégis mi? OVI. Nem?), fenntarthatóságot és a változás lehetőségét pedig még kevésbé. Meglátjuk.
A következő előadó igazi drámamester volt, egy republikánus meleg, aki a köztudottan konzervatív párton belül először kezdeményezett egy homoszexuális csoportosulást. Nem túl meglepő módon, és sok-sok színházba illő jelenettel kísérve, kilépett a pártból, ahol nem találta a helyét. Rengeteget mesélt a “sötét oldalról”, azaz a konzervatív eszmékről, érvekről, gondolkodásmódról. Hiszem, hogy meg kell ismernünk a teljes képet ahhoz, hogy véleményt formálhassunk - kiváltképp egy olyan országban, ahol teljesen mást jelent jobb és bal, mint nálunk. Erről lehetne egy külön esettanulmányt írni, mert ami ma (ezt ki kell hangsúlyozni!) nálunk jobboldali ideológia néven fut (tehát erős állami szerepvállalás), az itt leginkább a politikai balon jelenik meg, és vice versa. Talán egyszer összeszedem magam, és írok róla egy szösszenetet, de ezt még én is tanulom. Napról-napra.
A nap ezután könnyedebb fordulatot vett, átutaztunk a város másik végére, ahol egy tánciskola társadalmi integrációs programját mutatták be. Afro-amerikai gyerkőcöknek tanítanak mozgáskultúrát és táncot, miközben oktatáson is részt vesznek. Üdítő színfolt volt a színfalak (és színpadok) mögé látni a sok-sok politikai teória után.
Majd egy újabb csavarral már a város északi részén voltunk, ahol a Humanity in Action egyik projektkoordinátorának a szülei láttak vendégül minket, miközben az amerikai polgári jogi mozgalomról (illetve a republikánusokról, Obamáról és Clintonról) beszélgettünk sok-sok régi kép, videó és egy kellemes vacsora társaságában. Mindig elámulok ezeken az amerikai otthonokon. Tényleg, mint a filmeken! Az a fehér lépcső, az a kandalló, a vendégszeretet és a gigantikus adagok.
A nap kellően kimerítő volt, mire hazaértem, valamelyest leülepedett a sok élmény, de úgy érzem, még évek múlva is ezt a 4 hónapot fogom emészteni.
Igen,ez hó. MÁR MEGINT!!!
Sofor: Have a good day,take care!
Dia: thank you,have a good one too"
Sofor: thanks, I appreciate it!
Tavasz.
Tavasz.
Ma egy olyan fogadáson vettem részt, ahol iráni-amerikaiak (amerikai-irániak?!) köszöntötték a perzsa új évet. Meglepően sok képviselő tartott köszöntőbeszédet, a kultúrák egymás mellett élését méltatták, és több ízben is kitértek a Krisztus előtt 539-ben keletkezett, a világon az elsőként számon tartott emberi jogi dokumentumra (Cyrus Cylinder). Kis utánajárás után ez Kürosz idejére tehető, a története pedig a következő:
Kürosz i.e.539 őszén Babilon ellen vonult, és szeptember végén vagy október elején Opisznál legyőzte a babiloni hadsereget. Október 10-én a perzsák ellenállás nélkül, békés módon bevették Szippart. Október 12-én Gau-buruva, Gutium helytartója ugyancsak ellenállás nélkül bevonult Babilonba.Kürosz csapatai körbevették Marduk templomát, de nem zavarták meg az éppen folyó vallási szertartást. Ez idő alatt Nabú-naid elmenekült a városból a fővárosba, ahol abban az évben még nem járt. Kürosz október 29-én vonult be Babilonba, egy héttel később Gau-buruva meghalt. A korábban Babilonba szállított kultikus szobrot hamarosan visszaszállították eredeti városaikba.
Ez a történelmi rész, de volt gasztrovonal is! Felfedeztem néhány perzsa finomságot, linkekkel:
A dolog iróniája, hogy mindez kb. 2 órával azután történt, hogy élőben hallgathattam John Kerry-t a 2015-ös külügyi büdzséről szóló meghallgatáson. Gyanítom, Iránról neki valami egészen más jut eszébe…