Washington, D.C.

Ez a hét pont olyan volt, amilyennek elképzeltem DC-t, mielőtt idejöttem. Végre pörgés volt, találkozások, amik feltöltöttek pozitív energiával, ötletekkel. Messziről itt minden rózsaszínnek tűnnik. Vajon tényleg az lenne? Kételkedtem-kételkedem, van bennem egy kis visszahúzó erő a földre. Ez a hét viszont mást volt. Találkoztam személyesen a volt magyar nagykövettel, Simonyi Andrással. Ilyen szerintem csak Washingtonban van. Felhívsz telefonon egy ilyen emberkét, aki rögtön igent mond, és felajánlja, hogy beszélgessetek. Csaknem egy órát voltam a Johns Hopkins Egyetem transz-atlanti tanszékén, amelynek a vezetője. Fantasztikus élmény volt! Beszéltünk az USA-ról, Magyarországról, Putyinról, reményekről és csalódottságról. Igen, arról a csalódásról, amit én is érzek, ha arra gondolok, mennyire elpancsolta a hazám a jó hírét a világban (otthonról lehet nem így látod, de hidd el nekem, így van, sajnos). Mert volt! Nem is gondolnád (én se hittem), de itt ismerik, elismerik (!) és szeretik a magyarokat. Nyilván itt meg kell állni egy percre, mert nem a napi politikát, a kisstílű hatalmi játszmákat és a jön-megy celebeket ismerik. Sok-sok tehetséges honfitársunk érte el itt, Amerikában a szakmai csúcsokat és elismerést. Itt hajlamosak vagyunk egyből belekötni, hogy ‘56, meg családi háttér, meg anyagi háttér, meg zsidó, meg ne túlozzunk, meg szerencse… Lelked rajta. Olvasd el a Csúcsrajáratva c. könyvet. Egyszerre leszel büszke és szomorú.

Roppant szkeptikus voltam az “amerikai álommal” kapcsolatban, amikor megérkeztem. De ez a beszélgetés a volt nagykövettel meggyőzött, hogy ez az az ország, ahol tényleg mindent elérhetsz, ha megvan benned a kitartás és az alázat. Nem-nem, nem rózsaszín ez a világ sem. Telis-tele van számunkra érthetetlen (egészségügyi rendszer, társadalom-biztosítás, vállalatmonstrumok uralma) hibákkal. Azt ugyanakkor nem vitathatjuk el, tudnak valamit, amit csak kevesen a világon. Hinni - magukban és egymásban.

Emailt kapni a volt magyar nagykövettől. Ez is szürreális, ez is Washington! <3

Miután kellőképp kipanaszkodtam magam az itteni élelmiszerekről, megérdemli az ország, hogy néhány pozitív szót is ejtsek az ételekről. Nem akarlak összezavarni, kedves Olvasóm, a szupermarketek élelmiszer-kínálatával továbbra sem békéltem meg, ahogy az amerikai táplálkozási szokásokat sem szándékozom felvenni. De! Ami kellemes csalódás volt: a sokszínűség. Lévén, hogy a hamburgeren, a felfújt amcsi palacsintán és a pitén (erre még kitérek) kívül igazán rendhagyó gasztronómiai bravúrt nem sikerült produkálniuk, hát mit volt mit tenni, elkezdték fogyasztani a világ minden tájának mindenféle eledelét. Ahogy végigmész az utcákon, egymást érik az éttermek: mexikói, thai, kínai, etióp, arab, olasz, francia és így tovább. Az összetevők pedig - a sok cukor, chips, csoki mellett/alatt/fölött/között - fellelhetők minden áruházban.

A változatosság pedig ugyebár gyönyörködtet.

Mióta itt vagyok, rengeteg nemzet konyháját kipróbálhattam, új ízeket fedeztem fel, humuszt kenek a kenyeremre (ami újabban puffasztott rizs), mikróba teszem a banánt, és úgy adódott, még a fekete teát is megkedveltem tejjel. :)

Íme egy kis ízelítő, mire is gondolok: (a képek illusztrációk)

1. Legelső estémen mexikóit rendeltünk: quesadilla, burritos, sült banán. Nyámifaktor: 5/4 (csak mert lehetetlen volt gusztusosan enni, összemaszatolt mindent)

Quesadilla:

Burritos

Sült banán köretként, édesen

2. Kipróbáltam az etióp konyhát, eddigi legérdekesebb élmény a kézzel evés miatt. Szuperfinom, és úgy laktat, mint egy disznóölés - vegetáriánus verzióban.

5/5 - nem kell bonyolult ételre gondolni, ki kell próbálni az élmény miatt! 

3. Egyik szombat este a környék egyetlen myanmari éttermében kötöttünk ki, tofusalátát rendeltem, és végigkóstoltam a többiek fogásait is. Kimondhatatlan nevű húsos ételek.

5/3 - kellemes összhatás, a nagyon csípős ízektől eltekintve nem túl markáns, viszont az élmény itt is pluszpont :)

Tofusali

4. Megbeszéltük, hogy tartunk nemzeti főzőesteket (igazán eredeti ötlet, de mindig betalál). A magyar paprikáscsirkét nem részletezem, azt ismerjük. Jól sikerült :)

5. Corinne édesapja brazil, így ő latin-amerikai finomságokat készített, legnagyobb örömünkre. Kihagyhatatlan a bab és a rizs, és ettünk egy kis sült “törzset” (manióka, elvileg). Ismerős alapanyagok újszerű köntösben. Az édesség fenomenális volt, mennyei cukorbomba!

5/5 - az édesség miatt :)

Maniókagyökér (nyersen)

Manióka főve

Farofa - ezt rászórják az ételekre, nem egészen tudom, miből áll pontosan

Doce de leite - tejes karamell, isteni!

6. Az eddigi legzseniálisabb ötletek egyike az izraeli vacsora volt. Ennyi számomra kedves alapanyagot ilyen módon keresztezni egymással - új ételuniverzum. Szerelem első falatra. :)

5*

Tabouleh - bulgur, apróra vágott uborka, paradicsom, paprika, friss petrezselyem és lime

Humusz csicseriborsóval

Tahinivel, lencsés rizzsel, sok-sok pitával. Elképesztően nehéz kaja, de imádtam. :)

7. És hogy szóljon valami a “házigazdákról” is. A pennsylvaniai roadtrip alatt belekóstolunk a vidéki éttermek ízeibe és vendégszeretetébe, roppant szimpatikus volt. A főétel (tejszínes-csirkés tészta) nem hagyott maradandó nyomot, de a PITE. Az áfonyás pite. Amit a hétvége alatt vendéglátónk anyukája is elkészített almás és meggyes verzióban. Itt megbocsátottam egy picit az amerikai “konyhának”, ez a bűnös élvezet tényleg élvezet! :) (bár a nagymamám süteményeivel így sem veszi fel a versenyt)

5/6

+1 a ráadás: a kínai

Nos, minden valamirevaló amerikai városban van egy kínai negyed (Chinatown), ezalól DC sem kivétel. Egy alkalommal betévedtünk egy jó árfekvésű étterembe. Bár ne tettük volna. Helyesbítek: bár ne rendeltem volna édes-savanyú csirkét. Mentségemre szóljon, még nagyon az elején voltunk, és még nem voltam egészen tisztában az amerikaiak cukorhoz fűződő, abszolút NEM kiegyensúlyozott viszonyával. Hibáiból tanul az ember. Legyen elég annyi, cukorszirupban úszott. Úszott!!! Képet sem érdemel.

Ps.: Ettől még lehet jó a kínai, de olyat ne rendelj, amiben édes ízek is szerephez jutnak. Fő a biztonság!

5/1 - mert a kiszolgálás kedves volt, az 1 pont nekik jár.

A gasztrokaland ezennel véget ért, folytatás következhet, nincs kizárva, sőt - de kevésbé kimerítő jelleggel.