Igen, jól látod, az első munkanapom elmaradt, mivel hétfő munkaszüneti nap volt. Martin Luther King születésnapján mindenhol megemlékezéseket tartottak, és a közigazgatás is “bezárt”. Örültem az extra napnak, mert így kicsit lehetett hangolódni, pihengetni, nem utolsó sorban pedig adózni MLK emlékének. Részt vettünk egy békés (nem béke!!!) meneten a MLK sugárúton (lejártam a lábam), majd visszatérvén a “civilizációba” (értsd: belváros) végiglátogattuk DC emlékhelyeit, amiből van jó pár (napi testedzés letudva). Csodálatos idő volt, meg se mondaná az ember, hogy január. Pulcsiban sétálgattunk a monumentális emlékművek között.

Fotók, fotók mindenütt!

Tobzódás.

Itt egyszer valaki nagyot álmodott.

A szobor ennél sokkal nagyobb. Sokkal! *Lincoln Memorial*

Freedom is not free, azaz a szabadság nincs ingyen. *Koreai háborús emlékhely* 

Akiről a nap szólt, és szólna ma is: MLK

Őt még csak a távolból csodáltam. *Jefferson Memorial*

Mindig elképedek, mennyire éles. És pirosan villog!

Ez lett volna az első munkanapom, ami nem történt meg. Majd jött a második, azaz kedd, azaz tegnap. És még mindig nem. Még mindig nem! Hóvihar. Előre bejelentett hóvihar, és a teljes kormányzat bezárt. Senki nem ültetett át senkit a szomszéd autóba, metróba, buszba a havazás kellős közepén. Nemes egyszerűséggel ki sem nyitottak. Jött reggel a figyelmeztetés, maradjunk otthon. Így is tettünk, bár délelőtt 11-ig a jövendölt világvégének nyoma sem volt. Aztán lecsapott, jött, esett és esett. Estére legalább 30 centi hó hullott, így utólag igazolva, hogy a munkaidő lejárta után valóban káoszba torkollott volna ez a nap. Mivel itt nem nagyon ismerik a tömegközlekedést mint olyat. Csak a gázpedált :)

Hó, melegből szemlélve. 

Így történt, hogy Dia kedden se ment dolgozni.

És a munka helyett ilyen képek születtek. :)

Folyt.köv.: az ELSŐ munkanap