A hét sok-sok munkával kezdődött (azzal is folytatódik), de azért munka után még benéztem egy rendezvényre, amit az EU-képviselet szervezett a 2004-ben csatlakozott 10 ország tiszteletére. Amolyan turisztikai előadás volt, igazi országimázs-építés, ahogy egy amerikai útikönyvíró végigvezette a zömében szintén amerikai közönséget Kelet-Európán - helyesbítek, azaz az előadónk javította ki magát és a hallgatóságot: Kelet- és Közép-Európán. Jót nevettem, mert való igaz, velem is megesett már, hogy kijavítottam nyugati barátaimat, hogy bizony kicsiny hazám a kontinens közepe táján van, és nem keleten. Engedtessék már meg ennyi nemzeti büszkeség - ha még maradt. A beharangozó után valóban végigutaztuk képzeletben Európát Észtországtól Ciprusig, sok-sok szép kép kíséretében. Ami számomra igazán érdekessé tette, az az amerikai közönség volt, és persze az előadó. Ilyen őszinte csodálattal talán még mi magunk se tudnánk beszélni szűkebb környezetünkről. És a közönség elragadtatása! Teljesen odavoltak meg vissza. Szép kis hely ez az Európa, na :) Magyarországról természetesen Budapestet emelték ki, mellette Pécs és Eger kapott még helyet. Kicsit hiányoltam Győrt, Szegedet és a Balatont, dehát 4 percbe mindent nem lehet belesűríteni. Főleg, ha közben még beleszövi a beszélő a magyarság eredetét is, és a nyelvünket visszavezeti az ázsiai rokonságon át az észtekig és a finnekig. Jó érzés volt visszaröppenni gondolatban. Ahogy a végén fogalmazott az egyik képviseleti dolgozó, “szinte jetlag-érzésem lett ennyi utazástól”. Amolyan főpróba a két hét múlva esedékes nagy utazásra…