Washington, D.C.

Egyszer fent, egyszer lent

Tue, 23 Dec 2014 16:53:00 -0500

2014 - gyűlölöm és szeretem. Olyan magasságokba jutottam, gyakorlati és átvitt értelemben is, amikre csak legmerészebb álmaimban gondoltam. Washinton DC és NY - sokan erről álmodoznak fél életükön át, mire kipipálják a bakancslistán. Hatalmas siker, öröm és szerencse. Leírhatatlan boldogság, az igazi adrenalin rush, amikor a lift a 67. emeleten pittyen egyet a Rock tetején. Fülig érő mosoly, szembe tűző nap, és a kubikus táj, ameddig a szem ellát. Ott, fent, valahol a szédítő szabadság mezsgyéjén nyilallt belém először a gondolat, hogy innen lesz csak igazán mély az a mély. Akkor hamar elhessegettem az árnyat. Hosszú ideje küzdök a saját pszichémmel, hogy el kell felejteni a múltba merengést és a jövőbe révedést - mert az élet legizgalmasabb percei most zajlanak.

Így teltek el a tengeren túli hónapok, a legigazibb boldogságban. Volt ott valódi hullámvasút, érzelmi libikóka, főleg a vége felé. Önismeret, emberismeret, világismeret. Amikor azt hittem, hogy hazatértem, és valamit “kipipáltam”, az élet pedig varázsütésre könnyűvé vált - akkor jöttem rá, mekkorát, de mekkorát tévedtem. Akkor lett csak igazán nehéz.

Ma olvastam egy művészi igényességű, bár kissé közhelyes blogot arról, micsoda ürességet okoz, ha hirtelen teljesülnek a hőn áhított vágyak. Nincs mit hajtani, nincs az az őszinte, bizsergető érzés nap mint nap, hogy talán ma, talán most. Vajon ez is benne lehet a mostani keserűségemben? Vagy ezt már épp a keserűség láttatja bele, holott ott sincs? Nehéz tisztán látni.

Az a fura figura vagyok, akit ha évekkel ezelőtt megkérdeztek, hova szeretne eljutni, akkor először Brüsszelt válaszolta (hemi? ahol a világos szürke felhők már egy derűs napot jelentenek?), majd az elképesztően izgalmas NY helyett is a picike, unalmas (nemigaz!!) Washington DC-t bökte ki. Akartam, nagyon-nagyon akartam, még ha nem is szőtte át a mindennapjaimat az álmodozás. Valahol, valaki, valamiért mégis így rendezte meg a darabot. Ott voltam, láttam, ízleltem, szagoltam, tapintottam.

Most itt ülök, otthon, a szobámban. Hónapok óta. 14 éves koromban szakadtam el ettől a valóságtól. Mintha visszafelé forogna az idő, vastalpakon, meg-megállva. Gondolkodom, gondolkodom és gondolkodom. Mindennek a világon oka van, a véletlen csak egy kényelmes gondolat. Tanulnom kell, alázatot és türelmet gyakorolni - és megerősítenem magam, hogy van értelme, eddig is volt értelme, ezután is. Hallgatni a belső hangra, ami minden döntéshelyzetből kivezetett.

Érzem, de nem hallom, nézem, de nem látom. De tudom, hogy ott van, kiabál!

Quo vadis, Dia?

#hope2015

1.

Sun, 01 Jun 2014 17:58:50 -0400

Az utolsó napom olyannyira mozgalmasra sikeredett, hogy még egy röpke posztra sem futotta az időmből. A pakolás és a búcsúzás fáradtsága kimerített, de az irgalmatlanul hosszú út után pénteken délután 5-kor HAZAÉRTEM.

2.

Thu, 29 May 2014 01:16:00 -0400

Utolsó nap. Nyilván mozgalmasan telt, beszereztem az utolsó csokikat, kütyüket. Elköszöntem a kollégáktól, megkapták a kis “szeretetcsomagot”: bonbont, a bort és a képeslapot. Elkészült búcsúzóul a paprikáscsirke és a rakott krumpli is. Megvoltak a búcsúölelések. Mi maradt hátra? Hát naná, hogy a pakoláspara!!!!! :O Ez rossz lesz holnap, nagyon. A “szörnyeteg” útrakész. Már megint.

De órák kérdése, és újra Európában vagyok :)

3.

Wed, 28 May 2014 00:10:00 -0400

Ilyen az, amikor megérkezel egy amerikai városba. Mindig!

4. Durham,azaz a dohánygyártás Mekkája

Mon, 26 May 2014 21:02:06 -0400

Durham,azaz a dohánygyártás Mekkája

5. Dél felé

Sun, 25 May 2014 19:12:36 -0400

Dél felé

6. Shenandoah National Park,avagy vissza a vadonba :)

Sat, 24 May 2014 18:10:26 -0400

Shenandoah National Park,avagy vissza a vadonba :)

7.

Sat, 24 May 2014 10:18:00 -0400

Búcsúeste a Creature Streeten. Az egyik utolsó esténk, ahol mindenki ott volt. Volt kis sírás, egymásba borulás, és még a pittsburgh-i “erődöt” is felelevenítettük a kandalló mellett… :) Egészen bohókás jelenet volt hajnali 4 óra tájban megágyazni a padlón, de ezekért a pillanatokért (is) volt érdemes ez a pár hónap.

Mindig búcsúzunk, mindig újrakezdünk - ez így van rendjén. De jó érzés tudni, hogy olyan mérföldköveket hagyunk magunk után, amikhez bármikor vissza-visszatérhetünk, hogy leporoljuk a vitrinbe tett álmokat, és emlékeztessenek, honnan hová értünk.

8. - 9. Ennyire sűrű a vége. De nagyon jó!

Thu, 22 May 2014 23:42:09 -0400

8. - 9.

Ennyire sűrű a vége. De nagyon jó!

10.

Wed, 21 May 2014 00:10:20 -0400

Búcsúest, újra. Vegyes érzésekkel.

11.

Mon, 19 May 2014 22:25:53 -0400

A teendők egyre sokasodnak, a napok pedig fogynak. Ma megvolt az utolsó hétfői szeminárium. Keserédes nyári napok ezek.

12.

Mon, 19 May 2014 00:52:00 -0400

New Yorkkal nem lehet betelni. Az egész város lüktet, vibrál, bizsereg. Persze turistaként egészen más élmény, de még belegondolni is merész, milyen lehet valóban ebben a városban élni. Mindenesetre egyszer kipróbálnám :) Amerre lép az ember, inspirációba botlik. De talán NY még kicsit túl nagy falat. Talán az egész USA az? Meglátjuk, ehhez egyszer haza kell mennem. Addig is, beszéljenek helyettem a képek:

Kirakó

Játékváros

Acél és én

Dimenziók

Híresház

13. Valahol NY felett (alatt) :)

Sat, 17 May 2014 22:07:30 -0400

13.

Valahol NY felett (alatt) :)

14. A berlini fal leomlasanak 25.evfordulojara igy emlekeznek...

Fri, 16 May 2014 19:13:07 -0400

14.

A berlini fal leomlasanak 25.evfordulojara igy emlekeznek DC-ben

15. Kongresszusi magasságok

Fri, 16 May 2014 01:20:25 -0400

15.

Kongresszusi magasságok

16.

Wed, 14 May 2014 22:03:00 -0400

Rohannak a napok, egyre gyorsabban! Nem is tudom, hol áll a fejem. Ezért úgy döntöttem, jól fog esni az a 4 óra buszozás-ablakonátasemmibemeredés New York felé pénteken - ezért foglaltam. Addig is, holnap (május 15.) lesz a briefingem, gondoljatok rám 1-2 pillanat erejéig! Köszönöm :)

17.

Tue, 13 May 2014 23:42:00 -0400

A hét sok-sok munkával kezdődött (azzal is folytatódik), de azért munka után még benéztem egy rendezvényre, amit az EU-képviselet szervezett a 2004-ben csatlakozott 10 ország tiszteletére. Amolyan turisztikai előadás volt, igazi országimázs-építés, ahogy egy amerikai útikönyvíró végigvezette a zömében szintén amerikai közönséget Kelet-Európán - helyesbítek, azaz az előadónk javította ki magát és a hallgatóságot: Kelet- és Közép-Európán. Jót nevettem, mert való igaz, velem is megesett már, hogy kijavítottam nyugati barátaimat, hogy bizony kicsiny hazám a kontinens közepe táján van, és nem keleten. Engedtessék már meg ennyi nemzeti büszkeség - ha még maradt. A beharangozó után valóban végigutaztuk képzeletben Európát Észtországtól Ciprusig, sok-sok szép kép kíséretében. Ami számomra igazán érdekessé tette, az az amerikai közönség volt, és persze az előadó. Ilyen őszinte csodálattal talán még mi magunk se tudnánk beszélni szűkebb környezetünkről. És a közönség elragadtatása! Teljesen odavoltak meg vissza. Szép kis hely ez az Európa, na :) Magyarországról természetesen Budapestet emelték ki, mellette Pécs és Eger kapott még helyet. Kicsit hiányoltam Győrt, Szegedet és a Balatont, dehát 4 percbe mindent nem lehet belesűríteni. Főleg, ha közben még beleszövi a beszélő a magyarság eredetét is, és a nyelvünket visszavezeti az ázsiai rokonságon át az észtekig és a finnekig. Jó érzés volt visszaröppenni gondolatban. Ahogy a végén fogalmazott az egyik képviseleti dolgozó, “szinte jetlag-érzésem lett ennyi utazástól”. Amolyan főpróba a két hét múlva esedékes nagy utazásra…

18. Philly, azaz az Egyesült Államok történelmének (egyik)...

Mon, 12 May 2014 21:53:00 -0400

18.

Philly, azaz az Egyesült Államok történelmének (egyik) bölcsője

19. Kedvenc szelfim :)

Sun, 11 May 2014 17:17:25 -0400

19.

Kedvenc szelfim :)

20.

Sun, 11 May 2014 01:07:16 -0400

Nem szeretnék túl érzelgős lenni, de amikor ez a látvány tárul eléd, arra nehéz szavakat találni. Keveredik a tudat, mennyire szerencsés az ember, azzal, hogy is jutott el idáig. Leírhatatlanul hálás vagyok. Egyszerűen fantasztikus dolog itt lenni, bárhogy is alakulnak ezután a dolgok. Előttem az obeliszk, mögöttem Lincoln, és reggel a Fehér Ház termeiben sétáltam. Felfoghatatlan.