Washington, D.C.

Szóval akkor megérkeztem. A sarki hidegnek nyoma sincs, sőt, mintha itt is tavasz lenne a télben. Az első képem a nagy fehér épületről úgy készült, hogy a kabátomat és a táskámat a kezemen egyensúlyozva kattintottam, lássuk!

Elismerem, nem mondd túl sokat, de kell lennie elsőknek mindenből - ahogy túlestem az első tengerentúli repülőutamon is. Kevésbé volt rossz, mint ahogy számítottam rá, de azért nah…8,5 óra az majdnem 9, főleg ha késik! Visszagondolva mintha hetek teltek volna már a landolás óta, pedig még az első héten sem vagyok túl. Minden intenzív. Keresem még a helyem, próbálom rendezni a dolgaimat, telefont venni jutányosan (ne hidd, hogy egyszerű!), tanulni a tömegközlekedést, a várost, a boltokat. Ó, a boltok. Eddig ez számomra a legnehezebb (!). Nem vicc. Képzelj magad elé egy teszkómonstrumot, igen, hipermarketet. Tegyél egymás mellé kettőt. Hármat. Vagy négyet! Ebből kettőben élelmiszert találsz, a harmadikban elektronikát, a negyedikben háztartási kütyüket. De hogy ne legyen könnyű az ember dolga, egyik-másik termék felcserélhető, egy vagy több monstrumban is megtalálható. Tehát ha szeretnél ágyneműt, telefont, kenyeret, üdítőt és áram-átalakítót venni, készülj egy “könnyed” délutáni kikapcsolódásra. Amíg más európai országokban néha kimondottan élvezem felfedezni az adott ország élelmiszerkínálatát, itt úgy érzem, betemet a választék. Csak egy példa: hajszárító. Létezik 6 féle 20 dolláros, további 6 féle 30 dolláros és elvétve 1-2 40 dolláros kütyü. Tüzetes átvizsgálás után arra jutottam, a színükön kívül nincs semmilyen lényegi különbség a masinák között. Szóval ez az alaplogika, és akkor tessék elképzelni a kenyér (mogyoróvaj, Oreo, joghurt) kínálatot. Arról nem is beszélve, hogy itt kialakult egy érdekes szokás: még a kenyér is édes. Cukor, cukor és cukor. Azt hitted jogit vettél? Vagy müzlit? Hahaha. Cukrot vettél, fiam, csak változatos formában. Nah jó, azért ennyire nem rémes a helyzet, csak próbálom érzékeltetni az első sokkélményemet. Ma már egészen jól működtem, hamar böktem egy-két alapdolgot, és röpke 30 perc alatt letudtam a vásárlást. Ha már étel: or-ga-ni-kus. Ez az új trend. Vagy sugarbaby vagy organic. Nincs átmenet, dönts és fogyassz!

Maga a város tetszik, rendezett és tiszta. A felépítése európai szemnek érdekes, otthon (mert rájöttem, itt még inkább Európát érzem az otthonomnak) egy kis macskakő, összevisszaság minden városnak a sajátja. Itt? A-a. Kocka, téglalap, egyenes és párhuzamos. Néha az egyenes diagonálisan kettémetszi az adott sugárutat. Ennyit a változatosságról, de valahol szédítő is ez a logika. Mivel itt még az utcák és sugárutak elnevezése is szabályos ritmust követ, de még magam sem értem, ezért nem megyek bele. Egy kis ízelítő az első városban töltött napomból:

Nem a legjobb kép, elismerem, de ez kéremszépen az FBI épülete.

Ez már jobban felismerhető, bár egy képbe befogni nehéz. Nemcsak nevében monumentális.

És ha egy másodpercre is elkalandozott a figyelmed, és elfelejtetted volna hol járunk: 1-2 zászló emlékeztetni fog. Úton-útfélen-útközben.

Igen, Ő az! :))

De bejutni eddig csak az árnyékomnak sikerült.

És ha már épületek, akkor egy kis érdekesség. Nemcsak Dan Brown könyveiben virágzik a szabadkőművesség! @Scottish Rite

Épületmustra kipipálva, de a nagy attrakció most jön. Igen, ahol dolgozni fogok! A kongresszus. Sajnos arról csak a nagyok álmodhatnak, hogy valóban odabent töltsék a napjaikat, az átlag dolgozó a Capitolium tőszomszédságában lévő három épületben (Rayburn, Longworth, Cannon) él. Él, igen, nem véletlenül írtam: ahogy eddig észrevettem, itt 24-7 a munkarend. Szerencsére (remélem!) nem nekem. Akkor a hosszas bevezető után jöjjön a kép, mert azért egy ilyen kattintást bűn lenne kihagyni. :)

Első blikk

És a második! Ugye mennyivel jobb? :)

Ezzel az épületportfóliót egyelőre lezárom. De majd ha lesz időm, természetesen körbefotózom egész DC-t!

Közben programok is voltak, ma például a Holocaust múzeumot néztük meg. Tanulságos volt.

Közben kiderült az is, hol fogok dolgozni. Nem túl meglepő módon, én is félreértettem és ők is megkavarták. De talán még soha ilyen jól nem jöttem ki ilyen helyzetből: a Külügyi Bizottságban fogok dolgozni!!! :)))

Táttárárá!

Legyen ez a zárszó, és jöjjön a zárókép mára, KisHúgomnak dedikálva.

Mókus is the new veréb!